Galéria
A Budai Hegyek közt felépült villa területén egykor fenyőerdő állt. Az 1930-as években a terület a város egyik kedvelt kiránduló és nyaraló helye volt. Az egykori nyaraló épületek felépülésével megritkított fenyőerdő fái az épület elhelyezésekor mérföldkövekké váltak, megtartásuk, megóvásuk elsődleges szempont volt a tervezés során.
Az építész és belsőépítész két jó barát, közös szakmai múlttal. Mindkettőjüknek meghatározó épülete Mies van de Rohe Tugendhat háza Brno-ban. Egyben imádják a szép autókat, különösen a régieket.
A hasonló érdeklődésű megrendelővel könnyű volt megtalálniuk a közös kulturális kapcsolatot a Dessau-Brno-Budapest háromszögben. Az építész már elkészült saját háza pedig, mint egy Dogma-ház, élőben is megmutatta a megrendelő számára ennek az építészeti szótárkészletnek az alkalmazhatóságát a nagyvonalú életterek létrehozásában.
Az épület megkomponálása a Bauhaus elveket követi. Látszólag egy 80 éves receptet követ. Itt azonban másról van szó. Hogy ezt jobban megvilágítsam, térjünk vissza a közös hobbyra, az autók szeretetére. Miközben minden márka igyekszik a legújabb, a legjobb autót megalkotni, azért néhányan az új vonalak mögött szeretnék megmutatni a márka gyökereit is. Ebben a versenyben a Porsche szemlélete teljesen egyedülálló. Az ikonikus 911 az elmúlt 50 évben ugyan sok fejlesztésen esett át, mégis mindig csak egy-egy ütemnyit változtattak rajta, mint Steve Reich kompozíciói. Így lett mára a világ legkiforrottabb sportautója. Ezt a Porsche szemléletet tükrözi az építész munkássága is.
A közel 80 éve jól működő Bauhaus megoldásokat hozza össze a mai kor technikai lehetőségeivel. Ott ahol régen nem lehetett sarkon átforduló üvegfelületet biztosítani, az itt megvan. Az egykori acél tolóajtók helyett ma már hőhídmentes alu tolóajtók segítenek az épület belsejét a park felé megnyitni. Ezek az apró fejlesztések azonban nem szembetűnőek. Egy harmonikus, következetesen végig gondolt kompozícióban sétálunk, egyik térből a másikba. A helyiségeket bezáró falak itt elvesztették a materialitásukat. Miközben jól tudjuk, hogy éppen melyik helyiségben vagyunk, mégis egyszerre tudunk az egész házban létezni. Az áramló teret teljes komfortjában tudjuk élvezni.
Az egykori fenyőerdő megmaradt fái közt pavilonosan széthúzott funkciók a derékszögű koordináta rendszert megtartják. A tér és tömegarányok jó megválasztásával, és a jelentős üvegfelületek reflexiójával az épület a körülötte lévő parkban szinte feloldódik. A modern építészet formavilágával, a derékszögű szerkesztés betartásával is gazdag térszövetet jön létre. A pincében elhelyezett tárolókból a földszinti publikus tereken át a felső szinten található privát zónákig ez a térszövet logikus kapcsolatot teremt.
Az építész visszafogottsága a földszinti publikus tereknél oldódik a belsőépítész közre- működésével. A Brno-i Tugendhat Villát idéző étkező vezér motívuma a kortárs magyar festő, Mazzag István színpompás festménye. Mazzag korai munkái sokkal visszafogottabbak voltak, az új szenzibilis irányzathoz tartozott, többek közt a cikk szerzőjének kedvenc festőjével, Bernát Andrással együtt. Később elfordult ettől az iránytól és mára az enteriőröket erősen meghatározó szín és formagazdag képeket készít.
Erre a képre reflektál Ebedli az élénk színű Minotti ülőgarnitúrával és a piros Bugatti Chair fotelekkel. Maga az ebédlő asztal egy hatalmas tömör diófa asztal egyedi technikával elkészítve. Az asztal fölött a Manooi swarovski csillárja sugározza egy tűzgömb melegségét.A Bugatti Chairben helyet foglalva látjuk meg a nappali dió fal burkolatát ihlető gyümölcsfát a pációban. A zenei ütemre elmozduló elemek a kandallót ölelik körbe. A belsőépítészeti kompozíció élénksége a stúdió felé lecseng. A fedett nyitott teraszon és azon túl a gym-ben újra az építész visszafogott nyelvezete az uralkodó.
A tulajdonosok kortárs képzőművészeti gyűjteménye az épület tereiben otthon érzik magukat. A belső terek dohány zöld tónusú falai meglepően jó hátteret biztosítanak számukra. A múzeumi kiállítóterek belsőépítészeti kialakításakor mindig fölmerül a kérdés, hogy a falak fehérek, vagy színesek legyenek. Míg a fehér színű falakról a képek jobban elemelkednek, a színeik élénkebbek, addig a meleg, pasztelszínű falak a képeket magukba fogadják, létüket otthonossá teszik. És ezt az otthonosságot ebben a házban a képek láthatóan meghálálják. A pinceszinti gépjármű tárolóból a lakótérbe lépve, egy képzőművészeti installáción haladunk át. A magyar kétkerekű motorgyártás zászlóshajójának, a Csepel Motorkerékpár Gyárnak a mára oldtimer ’50-es évekbeli darabja fogad bennünket a ’60-as évekből származó, Budapest sziluettjében megjelenő kereskedelmi márkák kollázsa előtt. Fölfelé mind a lépcsőházban, mind a közlekedő terekben gondosan megválasztott képek vezetnek bennünket tovább.
Az emeleten találhatóak a hálók és a hozzájuk csatlakozó vizes blokkok. Az anyaghasználat itt már visszafogottabb, mint a konyha-étkező-nappali együttesben. A természetes kövek alkalmazásával ezek a helyiségek részévé válnak az ablakokon túli park látványának. A közlekedők végében elhelyezett hálók közül a szülő háló, mint rész az egészben, ismétli meg az egész ház szerkesztési módját. A hálóhelyiséghez kapcsolódó tetőteraszra fedetten kilépve gyönyörködhetünk a budai hegyek panorámájában.
Az épületben bármerre fordulva, a nagy üvegfelületeken át, a környező parkban érezzük magunkat. A terület szélét kijelölő ma már intenzív zöld felületté összeálló növény együttesek jelentős része az épület keletkezése előtt is itt volt. Csupán néhány került közülük áthelyezésre, egy-egy számára kedvezőbb társaságba. A kertészeti igényességgel megóvott, följavított növénytársulás, az épületet egybefüggő angol gyepként közelíti meg, melyből az egykori fenyőerdő hírvivői teljes pompájukban emelkednek ki. A parkban sétálva egy otthonosan futkosó mókus társaságában vetünk utolsó pillantást az építész „Porsche házára”.